Úristen, öregszem!

Úristen, öregszem!

Ez a felismerés már többször utolért, de sosem vettem tudomást róla úgy igazán, egészen addig, amíg maga a saját édesanyám nem közölte velem.

Éppen bent ültem nála, amikor az osztályával a Lúdas Matyi című mesét nézte és én jobban nevettem a vicceken, mint a velem szemben ülő nebulók. Szóra nyitottam a számat, hogy ezen kiakadjak, amikor az egyik kisfiú vidáman jegyezte meg, hogy a mese grafikája merőben hasonlít a Vuk néven ismert rajzfilmre. Anya vidáman, kedves mosollyal az arcán válaszolt a tanítványának, hogy ez azért van, mert ugyanaz rajzolta a két mesét, sőt a Szaffi is ugyanabból a kézből származik. A kicsik elkerekedett szemmel néztek felénk és értetlenül kérdezték meg, hogy mi az a Szaffi.

Ekkor ért az első mellkasomba nyilaló fájdalom és döbbenten néztem édesanyámra, miközben az a kérdés hagyta el a számat, hogy ugyan hogy lehet, hogy ők nem ismerik a Szaffit. Anya ekkor nagyokat pislogva rám nézett, majd a következőt mondta:

-Ne viccelj, a Szaffi nagyon régi.

Amikor azzal érveltem, hogy én is ismerem ezt a mesét, pedig elvileg nem az én korosztályom, jött a következő hideg zuhany:

-Lehet, de ők a Meridát sem ismerik.

Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy az állam a padlón koppant és rajtam volt a sor, hogy meglepetten pislogjak.

-Nem ismerik a Meridát? Dehát az még új-értetlenkedtem és hitetlenül kapkodtam a tekintetem az osztály és az osztályfőnök között.

-Nyolc éves-kontrázott azonnal anya, majd, mint aki nem érti a felháborodásom, a gyerekek felé intett.-Hiszen ők nyolc évesek, akkor születtek.

A mellkasomba újabb fájdalom nyilalt, miközben a fejemet a tenyerembe temetve ráztam azt.

-Dehát még emlékszem, amikor elmentünk a moziba, hogy megnézzük nem is olyan régen-próbáltam szépíteni, de csak egy halk kacajt váltottam ki beszélgetőtársamból:

-Az nyolc éve volt-tette hozzá, majd folytatta a mesének a nézését, amin egyébként ő is olyan jókat nevetett, mint jómagam.

-Az nem lehet-erősködtem tovább, majd a mesefilm egy újabb poénján kezdtem nevetni, ami megint csak nekünk tetszett.-Hogy van az, hogy én jobban élvezem a Lúdas Matyit, mint ők?-Pillantottam ismét anyukámra segélykérőn, mire ő kedvesen a vállamra tette a kezét és, mintha a világ legtermészetesebb dolgát közölné, azt felelte:

-Úgy, hogy ők még nem értik ezeket. Nagyon öreg vagy.

És meg is volt a harmadik fájdalom.

Azóta is emésztem a szavakat...