Trauma
Csak ülök az ablak előtti garnitúrán és figyelem az azon futkosó, egymással versenyző esőcseppeket. Már tavasz van, mégis olyan ez a rossz idő, mintha most fordulnánk át őszbe. Pont, mint a hangulatom. A hajam már rég az arcomra tapadt, a ruháim annyira eláztak amíg kint álltam, hogy úgy tapadnak rám, mintha azok alkotnák a bőröm. Őszintén, ha Tate nem hozott volna be a házba, akkor fel sem tűnt volna, hogy szakadó esőben állok kint a parton. Igazából miután elraboltak, egy idő után nem éreztem a fájdalmat és mióta a kiszabadulásom után elhagytam Shawnt, azóta konkrétan semmit sem érzek. Csak vagyok. A reggeleim nem a mosolygós, szépek, nem az ő karjaiban ébredem és este sem az ő csókjaival alszom el. Általában csak létezem, miközben a történtek folyamatosan pörögnek előttem. -Mindjárt kész a tea-lép mögém Tate, de hiába hallom a szavait, képtelen vagyok értelmezni és reagálni.-Des-ül le elém-öltözz át kérlek, hogy ezeket a ruhákat kiterítsem. -Oké-motyogom magam elé, de nem mozdulok