Darabjaim

Nem szeretlek, de el sem engedlek, Mert legalább van valakim. Szar a kapcsolatunk, de gyűrjük egymást,  Mert így elmondhatom: párkapcsolatban vagyok. Igaz, utoljára nem tudom, mikor nevettem, És már a barátaimat sem láttam régen, De legalább te itt vagy nekem. Bár egy részem kifejezetten gyűlöl, És egy szavadat sem hiszem el, De talán majd megváltozol, És akkor rögtön minden helyre is jön. Ugyan közben elvesztjük önmagunk, És talán csak gyűlöletünk fokozzuk, De, kit izgat, mindezt nem látják a Facebookon?! Elérjük, hogy bár egy szobában ülünk, Mégis kilométerek válasszanak el, Mert hogy mi van velünk, már nem érdekel, De legalább az a sok kilométer a miénk lehet. Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, Mosolygunk és hamisan nevetünk, Közben mindazt, amik voltunk, elveszítjük. Kitartunk mindketten, hiába boldogtalan mindez, És azt is mondom, hogy szeretlek, De ez inkább a bennem élő félelem és régi emléked, És mégis, hogy újnak esélyt adjunk... arról szó sem lehet. Veled maradok, ...

Keresem a hibát magamban, miattad, Pedig tudom, neked mindent megadtam. Keresem az okot, miért ne legyek dühös, Pedig, mit érzek, jogos, erre mindig rájövök. Keresem én igazán a miérteket, Pedig te vagy, kinek megadnia kéne ezeket. Keresem, hol csúszott el a dolog, Pedig te vagy, ki tetteiddel szavaid cáfolod. Keresem, hol rontottam el, Pedig tudom, magadtól te löktél el. Keresem, hogyan engedjelek el, Pedig nem rég még nem hagytad volna ezt. Keresem, vajon milyen lesz nélkülded, Pedig tudom, már rég nem vagy velem. Keresem, miért ne essek a torkodnak, Pedig azt mondják, te veszítesz nagyobbat. Keresem, hogyan ne sírjak miattad, Pedig eddig te voltál, ki könnyeim szárítottad. Keresem, hogyan leszek ezután, Pedig nem rég még ölelésedbe zártál. Keresem, hogy mi történt, Pedig erre csak te vagy, ki felelhetnél. Keresem, hogy miért hagytál el, Pedig tudom, nincs más, ki téged öleljen. Ezért is keresem, hogy miért tetted, Pedig valahol hiszem: te sem érted.

Megfogadtam, hogy befogom, A kommentszekcióba nem írok. Olvasni sem kellene, tudom, De van, ami már sok. Sportolónk nyakába nem kerül arany, S ezért a vére az, amit a nép akar. Kit érdekel a rengeteg munka, Ha a vége nem a dobogó legfelső foka? "Ez azért van, mert nem edzett!" "Nincs ott a helye, ha nem bírja a terhet!" "Szarok vagyunk, ez a lényeg." "Ha kisebb lenne az arca, jobban menne!" Olvasom a sok kellemetlen szót, Mennyi rosszat kap egy élsportoló. Mert itthon nem elég az ezüst, a bronz, Mindenki jobbat akar a kanapéról. Persze, ha a következő fordulóban nyer, Magasan a mennybe megy. Hirtelen mindenki által elfelejtve, Hogy két napja még nem volt jó semmire. De ha újabb vereség az eredmény, Jobb, ha szimplán hazatér. Minek áldozta erre életét, Ha nem elégedett a magyar nép?! Hisz itthon nem ismerjük a fogalmat: A világ második, harmadik, tizenhatodik legjobbja. Kit izgat, ha az okosak szerint: Megy ennél jobban?! Irigy, gonosz, keserű és ...

Bárcsak tudnám, Milyen, ha szeretlek, S te viszonzod minden érzésem. Bárcsak tudnám, Milyen, ha ölellek, S körülöttem mindenhol illatod érzem. Bárcsak tudnám, Milyen, ha szemedbe nézek, S rajtad kívül megszűnik minden. Bárcsak tudnám, Milyen, ha hangodra figyelhetek, S csak lehunyva szemem élvezem. Bárcsak tudnám, Milyen, ha megfogom kezed, S belebizsereg mindenem. Bárcsak tudnám, Milyen, ha kimondod nevem, S ettől szebb lesz minden. Bárcsak tudnám, Milyen, ha veled alszom el, S fejem mellkasodra helyezem. Egyszerűen csak, bár tudnám, Milyen, ha rám gondolsz véletlen, S te mit érzel ettől ott bent.

Remekül bánok a szavakkal, De csak, ha leírnom  És nem kimondanom kell azokat. Remekül bánok az érzésekkel, De csak magamban, Ha nem kell megmutatnom másoknak. Remekül bánok a könnyekkel, De csak, ha egyedül vagyok  És nem láthatnak. Remekül bánok a gondolatokkal, De csak, ha nem ordítanak És hangosan kavarognak. Remekül bánok az emberekkel, De csak óvatosan, Hogy engem kiismerni ne tudjanak. Remekül bánok a nevetésemmel, De csak, ha tudom, Hogy szívem biztonságban van. Remekül bánok a szívemmel, De csak, ha tudom, Hogy nincs, aki összetörheti azt. Remekül bánok veled is, De csak messziről, mert tudom, Te lennél, ki bennem mindent felboríthatna.