Darabjaim

Bárcsak tudnám, Milyen, ha szeretlek, S te viszonzod minden érzésem. Bárcsak tudnám, Milyen, ha ölellek, S körülöttem mindenhol illatod érzem. Bárcsak tudnám, Milyen, ha szemedbe nézek, S rajtad kívül megszűnik minden. Bárcsak tudnám, Milyen, ha hangodra figyelhetek, S csak lehunyva szemem élvezem. Bárcsak tudnám, Milyen, ha megfogom kezed, S belebizsereg mindenem. Bárcsak tudnám, Milyen, ha kimondod nevem, S ettől szebb lesz minden. Bárcsak tudnám, Milyen, ha veled alszom el, S fejem mellkasodra helyezem. Egyszerűen csak, bár tudnám, Milyen, ha rám gondolsz véletlen, S te mit érzel ettől ott bent.

Remekül bánok a szavakkal, De csak, ha leírnom  És nem kimondanom kell azokat. Remekül bánok az érzésekkel, De csak magamban, Ha nem kell megmutatnom másoknak. Remekül bánok a könnyekkel, De csak, ha egyedül vagyok  És nem láthatnak. Remekül bánok a gondolatokkal, De csak, ha nem ordítanak És hangosan kavarognak. Remekül bánok az emberekkel, De csak óvatosan, Hogy engem kiismerni ne tudjanak. Remekül bánok a nevetésemmel, De csak, ha tudom, Hogy szívem biztonságban van. Remekül bánok a szívemmel, De csak, ha tudom, Hogy nincs, aki összetörheti azt. Remekül bánok veled is, De csak messziről, mert tudom, Te lennél, ki bennem mindent felboríthatna.