Búcsú
Eljöttek az utolsó napok, Elkoptattuk mi már az iskola padot. Furcsa ez most, szinte hihetetlen, Hogyan repült el ez az idő ilyen sebesen. Azt hittük még van időnk És szinte vártuk, hogy ez végre elteljen. Azonban most itt vagyunk, És szemeink könnyekkel telnek. Búcsút veszünk a másiktól, Majd elköszönünk tanárainktól. Utoljára megnézzük a padunkat, Melyben puska lapult oly' sokszor. Elválunk a termünktől, S talán utoljára még az épülettől. Kilépünk az ajtón és fellélegzünk, Túl vagyunk már mindenen, nincs mitől félnünk. Meglehet most szabadnak érezzük magunkat, De a fájdalom mindannyiunkban ott van. Nem tudjuk mikor látjuk egymást legközelebb, Megfogalmazni pedig mi bennünk van, nem lehet. Ugyan minden percét nem szerettem, De hiányozni minden egyaránt fog nekem.