Közeledünk
Leülünk egymáshoz, beszélgetünk Komolyan összeakad tekintetünk. Mosolygunk, nevetünk, közeledünk, Mire rég várok, most beteljesül. Én elmondom, mi bennem elmerül, S te is megosztod velem érzelmeid ott belül. Feléd lépek, s te felém lépsz, Nincs semmi, ami ezzel felér. Amit ezzel nyerünk, az igazi megértés, S nincs ami ezt helyettesíthetné. Ettől lesz minden igazán szép, Hogy mosolyod még többet láthatom én. Aztán valami történik, A jó kedved eltűnik. Megint elkezdesz távolodni, Ismét bezárod kapuid. Nem tudom mi váltotta ki, De én nem törölhetem könnyeid. Mellkasom összeszorul a tudattól, Szemem könnyes a fájdalomtól. Továbbra sem mondod, mi a kiváltó, Csak remélem, tudod, veled vagyok a távolból. Hiszen tőled elég egyetlen szó, S utánad minden máris utolsó. Ha kell ölellek, megnevettetlek, Ismét jó kedvre derítelek. Ha kell csak ülök melletted, S veled együtt hallgatom a csendet. Megadok bármit, ami szükséges, Hogy jobban légy és ismét felém lépj egyet.