Darabjaim

"Szégyen vagyok!" "Nem elég jó!" "Béna vagyok!" "Hülye vagyok!" "Nem fognak felvenni!" "Lehetett volna jobb!" "A testvérednek/unokatestvérednek jobban sikerült." Ezek és ilyen jellegű mondatokat hallottam azoktól a barátaimtól és családtagjaiktól, akik most érettségiztek. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de bennem igazán felment a pumpa. És nem, nem azért, mert a barátaim mondták ezeket vagy éppen ők kapták meg valamelyik rokonuktól, esetleg szülőtől, hanem azért, mert egyáltalán ilyet tud valaki mondani magára, egy szerettére.  Nekem olyan családom van, ahol soha nem kaptam ilyen jellegű megjegyzést, de magamban - annak ellenére, hogy világ életemben támogatást kaptam - sokszor megfordultak hasonló gondolatok. Hogy nem vagyok elég jó, hogy béna vagyok vagy éppen hülye és hogy mekkora csalódás lesz, ha nem vesznek fel egy egyetemre. És mindezt azért, mert a mai felfogásban az van benne az emberekben, hogy ha nincs d

Előre megyünk, nem hátra! Ez az a mondat, amit az utóbbi hetekben, hónapokban annyit hallottunk mindenhonnnan, hogy már a hatéves gyerek is ezt kántálta, holott azt sem tudta, hogy ez mit is jelent. Magyarország jobban teljesít! Négy évvel ezelőtt pedig ez volt a jelmondat, amit mindenki ismert és amire a legtöbb ember azt kérdezte: De kinél? Minden ember, aki régóta, vagy akár az eleje óta olvassa a blogomat, pontosan tudja, hogy nem a politika körül forog, sőt, igyekszem elkerülni azt. Egyszer fordult elő, hogy azzal foglalkoztam egy cikkemben még egy évvel ezelőtt és alapvetően szeretném is elkerülni ezt a témát. Viszont! Egyszer leírtam egy részét annak, hogy miért írok. Akik erről kérdeztek, azoknak el is mondtam, hogy azért szeretem csinálni, mert segíthetek vele másokon és magamból is kiadhatom mindazt, ami bennem van. Akkor miért ne tehetném meg ezt a saját blogomon? Lehet, hogy egyeseknek most nem leszek szimpatikus, az sincs kizárva, hogy többet nem olvasnak majd vagy vitatko