Úristen, öregszem!
Úristen, öregszem! Ez a felismerés már többször utolért, de sosem vettem tudomást róla úgy igazán, egészen addig, amíg maga a saját édesanyám nem közölte velem. Éppen bent ültem nála, amikor az osztályával a Lúdas Matyi című mesét nézte és én jobban nevettem a vicceken, mint a velem szemben ülő nebulók. Szóra nyitottam a számat, hogy ezen kiakadjak, amikor az egyik kisfiú vidáman jegyezte meg, hogy a mese grafikája merőben hasonlít a Vuk néven ismert rajzfilmre. Anya vidáman, kedves mosollyal az arcán válaszolt a tanítványának, hogy ez azért van, mert ugyanaz rajzolta a két mesét, sőt a Szaffi is ugyanabból a kézből származik. A kicsik elkerekedett szemmel néztek felénk és értetlenül kérdezték meg, hogy mi az a Szaffi. Ekkor ért az első mellkasomba nyilaló fájdalom és döbbenten néztem édesanyámra, miközben az a kérdés hagyta el a számat, hogy ugyan hogy lehet, hogy ők nem ismerik a Szaffit. Anya ekkor nagyokat pislogva rám nézett, majd a következőt mondta: -Ne viccelj, a Szaffi nagyon ...