Sportolók nevében
Megfogadtam, hogy befogom, A kommentszekcióba nem írok. Olvasni sem kellene, tudom, De van, ami már sok. Sportolónk nyakába nem kerül arany, S ezért a vére az, amit a nép akar. Kit érdekel a rengeteg munka, Ha a vége nem a dobogó legfelső foka? "Ez azért van, mert nem edzett!" "Nincs ott a helye, ha nem bírja a terhet!" "Szarok vagyunk, ez a lényeg." "Ha kisebb lenne az arca, jobban menne!" Olvasom a sok kellemetlen szót, Mennyi rosszat kap egy élsportoló. Mert itthon nem elég az ezüst, a bronz, Mindenki jobbat akar a kanapéról. Persze, ha a következő fordulóban nyer, Magasan a mennybe megy. Hirtelen mindenki által elfelejtve, Hogy két napja még nem volt jó semmire. De ha újabb vereség az eredmény, Jobb, ha szimplán hazatér. Minek áldozta erre életét, Ha nem elégedett a magyar nép?! Hisz itthon nem ismerjük a fogalmat: A világ második, harmadik, tizenhatodik legjobbja. Kit izgat, ha az okosak szerint: Megy ennél jobban?! Irigy, gonosz, keserű és