Sportolók nevében

Megfogadtam, hogy befogom,

A kommentszekcióba nem írok.

Olvasni sem kellene, tudom,

De van, ami már sok.

Sportolónk nyakába nem kerül arany,

S ezért a vére az, amit a nép akar.

Kit érdekel a rengeteg munka,

Ha a vége nem a dobogó legfelső foka?

"Ez azért van, mert nem edzett!"

"Nincs ott a helye, ha nem bírja a terhet!"

"Szarok vagyunk, ez a lényeg."

"Ha kisebb lenne az arca, jobban menne!"

Olvasom a sok kellemetlen szót,

Mennyi rosszat kap egy élsportoló.

Mert itthon nem elég az ezüst, a bronz,

Mindenki jobbat akar a kanapéról.

Persze, ha a következő fordulóban nyer,

Magasan a mennybe megy.

Hirtelen mindenki által elfelejtve,

Hogy két napja még nem volt jó semmire.

De ha újabb vereség az eredmény,

Jobb, ha szimplán hazatér.

Minek áldozta erre életét,

Ha nem elégedett a magyar nép?!

Hisz itthon nem ismerjük a fogalmat:

A világ második, harmadik, tizenhatodik legjobbja.

Kit izgat, ha az okosak szerint:

Megy ennél jobban?!

Irigy, gonosz, keserű és negatív szavak,

Miket a kanapéról hangoztatnak.

Mintha sportolóink gépek volnának,

Elvárják, hogy sose hibázzanak.

Nem mindegy, 

Hogy nyilatkozik, hogy teljesít, hogy edz.

Nem érdekel,

Ha úgy versenyzik, hogy beteg.

Nyugodtan ússzon lázasan,

Lehűti testét a hideg víz majd.

Lényegtelen, hogy a világ 32. legjobbja,

Ha a magyar népnek nem tetszik az alkata.

Hogy képzeli el,

Hogy nem beszél a riporterekkel?!

Miután őt nyúzták egész évben...

Az a feladata, hogy ezt eltűrje.

Hogy gondolja, 

Hogy nem mosolyog?!

És mikor bevonul, magabiztos,

Mert egyszer már legyőzte a világot?!

Mi az, hogy rossz napja van,

Küzdelme hiába,

Vagy akkora a fájdalma,

Hogy az eredményt így nem hozza.

Mi az, hogy a világ legjobbja,

Most kikap valakitől, ki nála fiatalabb?!

Az nem lehet, hogy blokkot kap,

Hiszen a győzelem a feladata.

Érdekes, ha nyertes a meccs:

"Megcsináltuk!", mi együtt veletek,

De ha veszíteni mernek:

"Ti" vagytok, kik veszítettek.

Mindenki nagyon okos otthon,

Megmondják a tutit a kanapéhuszárok.

Hisz könnyebb kritizálni a kanapéról,

Mint odaírni egy biztató szót.

Megmondhatná valaki, hogy

Mikor lett gép a sportoló.

Az első helyen túl, mióta nem jó,

És miért a legnagyobb kritikus a hon.

Miért a sportoló van a szurkolóért

És nem a szurkoló a sportolóért?

Miért feledjük el, hogy ő feláldozza életét

És, mit ezért kap az csak sok szemétség?

Fel kéne fogni, mit jelent,

Hogy ő egyáltalán ott lehet.

Arctalan, névtelen kritika helyett,

Csak maradjon mindenki csendben.

Hisz a sportoló is ember,

Kinek célja a győzelem.

Neki nem kell ehhez

A negatív véleményed.