Könnyek
Ég az arcom, Fáj a szemem, Lassan könnyek gyűlnek bele. Kedvem nincsen, Csak fájdalom lelkemben, S ezért a sós cseppek is jönnek. Pontos okát megmondani lehetetlen, Hogy miért érkeznek, Rejtély még nekem. Talán csak fáradt vagyok, Meglehet, hogy kimerültem, Vagy csak a hosszú bezártság jele. Megmondani nem tudom, De elég egy rossz szó és megjelennek, Arcom simogatva tisztítják a lelkem. A végén pedig halkan koppannak az ágyon, S végleg eltűnnek, Boldogságot, vagy megnyugvást hozva ezzel nékem.