Könnyek

Ég az arcom,
Fáj a szemem,
Lassan könnyek gyűlnek bele.

Kedvem nincsen,
Csak fájdalom lelkemben,
S ezért a sós cseppek is jönnek.

Pontos okát megmondani lehetetlen,
Hogy miért érkeznek,
Rejtély még nekem.

Talán csak fáradt vagyok,
Meglehet, hogy kimerültem,
Vagy csak a hosszú bezártság jele.

Megmondani nem tudom,
De elég egy rossz szó és megjelennek,
Arcom simogatva tisztítják a lelkem.

A végén pedig halkan koppannak az ágyon,
S végleg eltűnnek,
Boldogságot, vagy megnyugvást hozva ezzel nékem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bárcsak tudnám

Sportolók nevében

Keresem