Temetésen
Temetésen
Itt állok. Minden fekete. Mindenki feketében sétál és sír. Én is sírok. Könnyek folynak a szememből megállás nélkül, mióta megtudtam... Nem fogtam fel. Képtelen vagyok elengedni. Nem lehet így vége. Mióta elment az idő is sötét. Az eső szakad, mintha az is gyászolna, s a nap meg sem próbál áttörni a fekete felhőkön. Három napja még egymás karjaiban leltünk nyugalomra estére, hogy aztán reggel az ő látványára keljek. És most hol van? Mellettem egy urnában, porként. Nem látom többé a mosolyát, a csillogó szemeit. Nem érezhetem többé az illatát, nem érinthetem többet, nem érezhetem az ajkát. Egy apró pillantást vetek a tömegre. Az édesanyja Eve édesapjára borulva zokog. A huga a bátyja ölelésébe zárkózva zokog, a fiú pedig sírva tartja apját is a karjaiban. Tovább nem is bírom nézni az embereket. Megköszörülöm a torkom, majd elkezdem mondani:
-Annyiszor átgondoltam mit mondjak, de azt hiszem felesleges volt. Nem volt értelme felírni lapokra és Eve sem örülne neki. Ő nem olyan volt, mint a többi lány. Erős volt, de mélyen belül csak szeretetre vágyott, amit megkapott. A családjától, a barátaitól, tőlem. Sokszor sírt titokban, hogy senki ne lássa a könyves boltban, vagy a tenger parton. Sokszor sírt, mert meg akart felelni, de úgy érezte nem elég jó.-Csuklik el a hangom.-Amikor azt hitték csak ír a sarokban, vagy rajzol valójába figyelt. Minden lépést és szót. Figyelt és segíteni akart. Mert bármire képes volt a szeretteiért. Mikor elmentem megnyugtatni, mindig el akartam neki mondani, hogy mindig itt leszek neki, de ilyenkor az ajkaimra tapadt. Így volt az első csókunk is. A parton kisírta magát és mikor elkezdtem mondani, ő édesen ajkaimnak esett. Sose értettem miért, amíg el nem mondta, fél, hogy engem is elveszít, mint azokat, akik ezt mondták neki. Azt mondta én vagyok az első szerelme. Nem tudom így volt-e, de nekem ő az utolsó. Nem akarom tovább húzni és tudom csak a szívünket facsarnám vele...de a lényeg, hogy szeretett minket.-Nézek a családjára.-És mindenkit maga elé helyezett. Szóval búcsúzóul először, s utoljára kimondom. Mindig itt leszek neked Eve. Szeretlek.-Ekkor már végem. A lábaim összerogynak és nézem a könnyek fátyolos függönyén át, ahogy hamvait oda szórják, ahol mindig önmagának érezte magát. A tengerbe. Hogy ott lassan lesüllyedjen a víz mélyére és egy régi álma teljesüljön...a halakkal és delfinekkel ússzon az örök áramlatok lágy ölén. Még hallom édes hangját és érzem, ahogy mellém lép. Megfogja a kezem, majd azt suttogja: -Vigyázz rájuk helyettem. Szeretlek.
-Annyiszor átgondoltam mit mondjak, de azt hiszem felesleges volt. Nem volt értelme felírni lapokra és Eve sem örülne neki. Ő nem olyan volt, mint a többi lány. Erős volt, de mélyen belül csak szeretetre vágyott, amit megkapott. A családjától, a barátaitól, tőlem. Sokszor sírt titokban, hogy senki ne lássa a könyves boltban, vagy a tenger parton. Sokszor sírt, mert meg akart felelni, de úgy érezte nem elég jó.-Csuklik el a hangom.-Amikor azt hitték csak ír a sarokban, vagy rajzol valójába figyelt. Minden lépést és szót. Figyelt és segíteni akart. Mert bármire képes volt a szeretteiért. Mikor elmentem megnyugtatni, mindig el akartam neki mondani, hogy mindig itt leszek neki, de ilyenkor az ajkaimra tapadt. Így volt az első csókunk is. A parton kisírta magát és mikor elkezdtem mondani, ő édesen ajkaimnak esett. Sose értettem miért, amíg el nem mondta, fél, hogy engem is elveszít, mint azokat, akik ezt mondták neki. Azt mondta én vagyok az első szerelme. Nem tudom így volt-e, de nekem ő az utolsó. Nem akarom tovább húzni és tudom csak a szívünket facsarnám vele...de a lényeg, hogy szeretett minket.-Nézek a családjára.-És mindenkit maga elé helyezett. Szóval búcsúzóul először, s utoljára kimondom. Mindig itt leszek neked Eve. Szeretlek.-Ekkor már végem. A lábaim összerogynak és nézem a könnyek fátyolos függönyén át, ahogy hamvait oda szórják, ahol mindig önmagának érezte magát. A tengerbe. Hogy ott lassan lesüllyedjen a víz mélyére és egy régi álma teljesüljön...a halakkal és delfinekkel ússzon az örök áramlatok lágy ölén. Még hallom édes hangját és érzem, ahogy mellém lép. Megfogja a kezem, majd azt suttogja: -Vigyázz rájuk helyettem. Szeretlek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése