Már nem foghatod kezemet

Már nem foghatod kezemet,
S nem mondhatod nevemet.
Már nem őrizhetem szemedet,
De szívemben őrzöm lelkedet.

Hosszú úton érkeztél hozzám,
Kedvesem, majd így távoztál tőlem,
Csendesen, mint éjjel a napsugár
S magaddal vitted szívemet.

Már nem foghatod kezemet,
S nem mondhatod nevemet.
Már nem őrizhetem szemedet,
De szívemben őrzöm lelkedet.

Nem tudom, miért nem 
Maradtál velem eleget,
És nem foghatod kezemet
De ígérem, szívemben őrzöm lelkedet.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az a lány

Szia! Igen, én vagyok az,  Az a lány. A lány, akit csendesnek hívsz, visszahúzódónak. Aki introvertált a tömegben, az új emberek között, De extrovertált, ha kiérdemled bizalmát, s eléred, hogy biztonságban érezze magát. A lány, aki nem úgy flörtöl, hogy szarkasztikusan beszól, mert annál az érzéseidre jobban figyel,  Minthogy véletlenül megrepessze vagy akár összetörje szíved. Tudod, az a csendes, akire azt mondják zárkózott, túl kemény, De valójában fogalmuk sincs, mennyi mindent érez benn, Hogy hányszor kellett erősnek lennie, mikor a lelke a földön térdelt. Az akiről nem is sejted, hogy mennyire erős volt mélyen,  Hogy mi mindent bírt ki, győzött le könnyekkel a sötétben. Az, akinek sikolyát nem volt senki, aki hallotta volna, Aki fájdalmát sokszor mosolyával titkolta. Igen, én vagyok az is, aki teljes szívét odaadva szeretne, S aki nem csak szexpartnert keresne. Én vagyok, aki szeret este a szobájában olvasni, Aki sorokba öli érzéseit, fájdalmait, Aki versekben és kön...
További információk

Nem vagyok én boldogtalan

Azt kérdezik, miért vagyok boldogtalan. A kérdésben nincs rossz szándék, csak aggodalom. Én mégsem tudok mást tenni, csak mosolyogni, Hiszen hogy tudnék erre válaszolni? Hogy mondjam el, mi az, ami bennem folyik? Azt hiszem majd most megpróbálom... Nem kell, hogy aggódj, hisz nem boldogtalan vagyok, Csak néha magányos. De ez sem mindig baj,  Hiszen van, hogy pont erre vágyom. Néha jobb szeretek a sarokban ülni, kettőt nem szólni, A fejemből kifelé nézni és csak a napomon filózni. Vagy a takaróm alá bebújni, És csendben írni, olvasni. De azért nem lenne rossz, ha nem ilyen lenne minden napom. Ha lenne, akinek kezét megfoghatom. Ha nem csak a lapokról tudnám, milyen, amikor mosolyom boldoggá tesz, S ha lenne, aki engem boldoggá tenne. Nem vagyok én naiv, A szőke herceg, fehér lovon mese már rég nem hív. De a kliséket sem szeretem. "Akkor jön, amikor nem számítasz rá!" "Hidd el, te csodás vagy, nem veled van a baj!" "Az mégis hogy lehet, hogy pont te nem találod a...
További információk