A csend ereje

Nem rég elkezdtem olvasni egy kezdő írótársam történetét, amely arra alapszik, hogy valahol mind gyilkosok vagyunk. Tudom mit gondolnak most azok, akik ezt olvassák..."Na már megint a fiatalok képzelete szaladt el."; "Ugyan, hogy lehetnénk mind gyilkosok? Én nem bántok senkit."; "Mégis milyen feltételezés ez?"

De ez most nem is az a gyilkosság, amit kézzel, vagy egyéb eszközökkel követünk el. Ez a lélek bántása és ölése. Sokszor nem direkt követjük el, észre sem vesszük, mert nem úgy szánjuk. Egyetlen szó elég ahhoz, hogy megöljük egy adott személynek a lelkének egy részét. Egy darabot belőle, amitől sosem lesz már olyan, mint régen és mi mégcsak nem is sejtjük. Ezt a témát már érintettem, hogy a szavaknak mekkora súlya és ereje van, és, hogy mennyiszer használjuk rosszra ezt az erőt akaratunkon kívül is. Viszont arra soha, senki nem gondol, hogy a csend milyen képességekkel bír. Most biztos jön a második hulláma annak, hogy mégis mi bajom van és mire akarok kilyukadni. Megnyugtatok mindenkit, nem a képzeletem játszik velem és nem ment el az eszem, szimplán bemutatom, hogy nem csak a szavaknak van hatalmuk, hanem annak a bizonyos csendnek is. De ez most nem az a kellemes érzés, amikor egy nehéz nap után hazamegyünk, beülünk a fotelbe és a kezünkbe fogva egy könyvet élvezzük a némaságot, ami körbevesz és kikapcsol minket. Ez egy olyan csönd, ami sebeket ejt rajtunk és kellemetlen érzést kelt.

Biztos járt már mindenki úgy, hogy feltettünk egy kérdést és nem jött rá válasz. Vagy mondtunk valamit és nem érkezett reakció, bármennyire is vártuk, vagy vágytunk rá. Ilyenkor azt hinné az, aki nem válaszolt, hogy nem tett semmi rosszat. Ugyanaz történik, mint mikor elejtünk egy megjegyzést minden negatív szándék nélkül. De, mint a beszólás esetében is, itt is fájdalmat okozunk a másiknak. Nem direkt tesszük, nekünk fel sem tűnik. Azt gondoljuk, hogy nem nagy ügy, vagy nem rosszból nem válaszoltunk és bele sem gondolunk, hogy ezt a másik fél hogy éli meg. Hogy azt érzi majd, hogy nem kíváncsiak rá, nem figyelnek oda rá, vagy csak senkit nem érdekel, amit mond. Pedig nem erről van szó, csak sokszor nem tudunk mit reagálni az adott kérdésre, kijelentésre. Az is előfordul, hogy nem halljuk, vagy máshol járunk fejben, de a végkimenetel ugyanaz: a kellemetlen, rossz érzés a válasz nélkül hagyott félben.

Most jöhet az újabb kérdés, hogy mégis mit csinálunk, ha a szavakkal és a némasággal is megbántjuk a másikat, hiába nem akarjuk. De a megoldás nem az, hogy ezen rágódunk. A megoldás az, hogy megbeszéljük a gondjaink egymással és tisztázzuk azokat. Nem akarok senkiben sem lelkiismeretfurdalást okozni, de nézzünk kicsit magunkba és gondoljuk át, hogy vajon hány embert öltünk már meg és velünk hányan végeztek rossz szándék nélkül. Megvan? Akkor most csukjuk be a szemünk és bocsássunk meg nekik és magunknak is.