Várlak

Várlak 

Várlak, hol a föld és az ég összér.
Ahol nem létezik idő és tér.
Ahol az egyetlen lét az örök gyermek év.
Ahol a kezed fogom, ha elesnél.
Ahol az örök robaj a csend, mely betakar, ha veszély közeleg.
Ahol ha lenéznél gyönyörű arcod visszanéz.
Ahol a könnyek nem elveszettek, hanem otthonra lelnek.
Ahol a napfény sok kis tündér.
Ahol a föld bársony, mégis kemény.
S ahol az ég, mely talpadhoz ér, fodrozódva jelzi gyermekei létét.
Ott várlak, mikor az első gyertya fénye felgyúl legnagyobb csillagként bearanyozva világunk lelkét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bárcsak tudnám

Sportolók nevében

Keresem