Miért kéne eltűrnöm?

Miért kéne eltűrnöm?

Ez a kérdés úgy kábé tizenöt éves korom óta foglalkoztat, amikor is először kaptam egy idegen embertől - márha lehet annak nevezni egy ilyet - úgynevezett farok-fotót. Ekkortájt kezdődött az is, hogy utánam fütyülnek az utcán; a kocsik rám dudálnak; akik elhaladnak mellettem erősen megbámulnak; mások utánam kiáltanak és nálam jóval idősebb férfiak is megtalálnak. Eleinte azt hittem, hogy ezt el kell viselnem és ettől rengetegszer volt gyomorgörcsöm, amikor sétáltam, vagy egy idegen csakúgy rám írt. Kislány voltam és nem tudtam, hogy ezt másképp is lehet. Pontosan a mai fejemmel már nem is tudom, hogy mi volt bennem, de ellenkezni eszembe sem jutott, mert sokszor azt sem hittem el, hogy ez megtörténhet. Ráadásul, ha visszaszóltam, beszóltam, töröltem a beszélgetést, vagy esetleg beintettem az utcán azoknak, akik miatt megalázva éreztem magam, akkor a kéjnő rondábbnál rondább változatait vágták a fejemhez és ez igazán megviselt engem. Rosszul érintett, hogy én voltam a rossz, csakmert nem akartam a nemi szervéről készített képre reagálni, vagy amit sokszor elvártak, viszonzásul képet küldeni.

Aztán, ahogy nőttem felfelé, változtam. Megtanultam kezelni ezeket és rájöttem, hogy azért, mert nő vagyok nem kell eltűrnöm mindezeket az atrocitásokat. Mivel nő vagyok. És ezt büszkén viselem. Ez pedig azt jelenti, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint az, akinek lógó nemiszerv van a lábai között. Ember vagyok és nem tárgy, amit bámulhatnak, mint egy kirakati bábut; fotózhatnak, mint az állatkertben az állatokat; fütyülhetnek neki, mint a kutyának és zaklathatnak interneten, csakmert olyan kedve van és épp kell egy kis inspiráció a jobb kezének. Nem akarok az lenni, akivel megcsalja a párját, vagy az, akire csorgatja a nyálát. 

Egyszerűen csak rájöttem, hogy nem kell eltűrnöm mindezt. De ezt meg kell tanulni és szerintem tanítani a fiatalabb lányoknak is, ugyanis senkinek sem kell eltűrni. És napjainkban mindez az internet világában sokkal veszélyesebb és gyakoribb. Olyan sebeket hagynak ezek a "férfiak" a lányok lelkén, amire nem is gondolnak, pedig így van. Nem egy ismerősömmel megesett és velem is sokszor előfordult, s mindezek ellenére úgy teszünk, mintha ez nem létezne. Márpedig lehet, hogy inkább ezzel kéne foglalkozni, semmint a semmit mondó hírekkel...