Szükségem van rád.

Ugyan öregszem, ahogy telnek az évek,
Talán már a mese sem olyan, mint régen.
Más a témánk, s másképp látom az életet,
De van, amin az esztendők sem vétenek.
A könnyeim is jobban égetnek,
Ha összeveszem veled,
De a nevetésem is hangosabb,
Ha veled együtt nevethetek.
A karjaid ölelése egy nehéz nap elteltével,
Még mindig az otthon nékem.
Lehet, hogy ritkábban mondom, hogy szeretlek,
Bár igyekszem ezt nem elfeledtetni veled.
Azt is szeretném, hogy megjegyezd:
Szükségem van rád attólmég, mert cseperedem.